dhkSvL
home
contact
archive
theme

Nem is értem, hogy nem telik az idő,
Vártam, de csak nem múlik el a múlt,
Körülöttem a réges régi kör,
Cipelem tovább, ha már így alakult,
Köd alattam a kockás háztetők,
A sebeimnek a csípős szembe szél,
A tenyeremben a hullócsillagom,
te veszni hagynád a semmiért,
nem is értem, mért nem menekülök el,
ha megígértem, hogyhogy nem alakulok át?
a füleimnek a csípős szél fütyül,
a fogaim közt száraz szalmaszál,
köd előttem a réges-régi út,
sose vívtam a széllel háborút,
ha kopogott én mentem vele tovább,
síneken kerítéseken át.

a fogaim közt réges-régi szó,
a szavaimtól szótlan házfalak,
köd alattam kockás háztetők,
mosolyokból épült kőalak,
a tenyeremben a hullócsillagom,
hunyorító durcás kismadár,
csipogó kis sápadt angyal,
nézd, egy angyal ott tollak nélkül is
elszáll mert túl közel hajoltál,
elszáll mert hangosan pofáztál,
elszáll, mert túl sokat beszéltél,
ott száll, nézd, ott száll,
mért nem szól hozzám?
mondom, mert túl közel hajoltál,
mért nem szól már rám?

a közelemben a régesrégi út
sose bírtam a széllel a háborút
ha befejezted engedd magad
nézd, egy akkord válasz nélkül
ne